Lowell’s Map of Venus (1897)

Date: 1897
Source: Moore, P; 1960:T he planet Venus, London.
Original source: Lowell, P; 1897: MNRAS (Monthly Notices of the Royal Astronomical Society.), LVII: 148.

kaart_venus_alb_1897_lowell

 
Courtesy Tom Lindemann.

Advertisements

Mars Maps by Schiaparelli (1876-1896)

1876-77

schiaparelli_1876_77aschiaparelli_1876_77b

Mappa Aerographica 1876-77
Mercator/Stereographic Projection
G. V. Sciapparelli
Atti della Reale Accademia dei Lincei,Memoria della cl. di scienze fisiche.M. 1. s. 3. v. 2. Roma 1878.
The first appereance of the new nomenclature.
Chromolithography

 

1879

schiaparelli_1879

Mappa Aerographica 1879
Mercator Projection
G. V. Sciapparelli
Atti della R.  Accademia dei Lincei,Memoria della cl. di scienze fisiche.M. 2. s. 3. v. 10. Roma 1880.
Nix Olympica is on the map which is the most detailed one of his age, esp. compared to the earlier (and later canalized) one. The last without canals. The 1881/82 maps have a double canal system.

1877

1877 map, in: Flammarion, C. 1898(?); De wonderen des hemels; Zutphen

schiaparelli_1877b

1883-84

Mars 1883-84
Mercator Projection
G. V. Sciapparelli
Memoria 4/5/2 1895-96.
Roma 1896

schiaperelli_1884

1877-1888

schiaparelli_1877.jpg

map with twin lines

schiaparelli_d

German Editionschiaparelli_ru

Russian Edition

 

schiaparelli_1891

US Edition, in: Peck, W. 1891; A popular handbook and atlas of astronomy, designed as a complete guide to a knowledge of the heavenly bodies and as an aid to those possessing telescopes; New York

Reproduction courtesy Ton Lindemann

 

1888

mars1888sciaparelli

French edition

schiaparelli-pallas

The Hungarian edition from Pallas Nagylexikon

marstwincanals

Italian edition, showing the twin canals

 

Pallas Nagylexikon Moon Map (1893-1897)

Engraved by Posner Károly Lajos and Son
Nomenclature: Hungarian, Latin
Published in Pallas Nagylexikon, 1893-1897

pallas

The lexikon’s entry on the Moon (detail)

Holdtopográfia.

Már Galilei felismerte 1610. ujonnan feltalált távcsövével a H. hegyeit és azok árnyékait, s iparkodott megbecsülni a hegyek magasságait. A XVII. sz. közepe felé már találkozunk holdtérképekkel, de a tulajdonképeni Selenographiát csak Hevelius (1647) alapította meg becses, még soká értékes maradt rajzaival. A mult század közepe előtt Mayer Tóbiás eszközölte Göttingában az első pontos topográfiai méréseket, melyek eredményei egy kicsiny ugyan, de addig el nem ért pontosságu Holdtérkép alakjában 1787. láttak napvilágot. 1784 óta Schröter is sokat tett Bréma melletti lilienthali csillagdáján, amennyiben nagy tükörtávcsöveivel egyes holdtájékokat tanulmányozott különböző megvilágítási stádiumokban. A jelen sz.-ban Mädler és Beer 1837. megjelent 3 párisi láb átmérőjü Holdtérképe kezdi meg az exakt Holdtopográfiát, mellyel semmiféle addigi mérés v. térkép nem versenyezhet. Lohrmann ugyancsak pontos 1820-36-ig eszközölt méréseit 1877. Schmidt J. F. J. adta ki és ez utóbbi 1840-74 között végzett saját mérései és rajzai alapján 25 lapból álló Holdtérképet szerkesztett (Berlin 1878) 1:1.783.200 arányban, mi a H. képét 2 méter átmérőjű korong gyanánt állítja elő. A legujabb két számot tevő munka e téren Nasmyth-Carpenter, The Moon considered as a planet, a world and a satellite, London 1874 (németül H. J. Kleintől, Lipcse 1880) és különösen Neison, The Moon and the conditions and configurations of its surface, London 1876 (németül H. J. Kleintől, Braunschweig 1878) és mindazon részletes tanulmányok, melyeket az angol Selenographical Society végez. Holdglobusok és egyes holdtájékok plasztikus leképezése sem hiányoznak, s e téren Riedl v. Leuenstern, Dickert és különösen Witte Wilhelmine udvari tanácsosné, Maedler anyósa és Neison tünnek ki. Ennél sokkal fontosabbak a Holdfotográfia eredményei; már Daguerre kezdte művelni ezen megfigyelési módot, tökéletesítette különösen Bond, Warren de la Rue, Rutherford, Draper, Janssen Gothard Jenő és legujabban a mount-hamiltoni Lick observatory, melynek kitünő felvételei után Weinek hazánkfia, a prágai csillagda igazgatója, rendkívül plasztikus hatásu rajzokat készít. A H.-térképeinek megtekintése felületének valódi alakulásáról csak akkor adhat teljes felvilágosítást, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a H. felénk fordított oldala ortográfiai vetületben látszik, mely tehát csak a korong közepén levő részeket ábrázolja hiven, mig a H. széle felé eső részleteket erősen megrövidítve tünteti föl. Valamely gyürüs hegység a H. szélén eszerint egyenes vonallá fajul, s igy a középtől távol eső tájak jellemének megismerése mindinkább nehezítve van. De a légkör hiánya folytán legalább ezen szélső képződmények is teljesen éles körvonalakban mutatkoznak. Különben bátran mondhatjuk, hogy a H.-at, mint egészet, általában véve pontosabban ismerjük, mint a Földet egészben véve, sőt az elsőrendü helymeghatározások a H.-on pontosabbak, mint a XVIII. sz. közepe előtt a Földön voltak. Ha még hozzá tesszük, hogy Maedler és Lohrmann térképei egyenként mintegy 8000 objektumot, Schmidté legalább is 40.000-et tartalmaz, látjuk, hogy a Selenographia sok tekintetben kiállja az összehasonlítást a geográfiával.

A Holdfelület fölötte számos és különféle alakzata Neison szerint négy mesterkéletlen főcsoportba illeszthető: Sötét sikságok, melyek a felület v. 2/5-ét fedik és Hevelius meg Riccioli elnevezése szerint mare-kre (tengerekre) már szabad szemmel is látható sötét foltokra, palus-lacus és sinus-okra oszolnak. Ezek rendesen ugy egymás között, mint a tengerekkel összefüggésen állanak és kissé fényesebbek és kevésbé élesen határoltak. A mare-k nagyobbrésze a feület északi részében találhatók és csupán négy nyulik le a déli féltekébe; fénylő sikságok ritkák és kis kiterjedésüek. A kraterek a Holdfelület legjellemzőbb és leggyakoribb formációja (Schmidt térképében közel 33.000 ily objektum foglaltatik); ezek általában véve köralaku sáncok, kifelé mérsékelt lejtésüek, belül meredekek és középpontjukban egy vagy több, a sánc falánál alacsonyabb kúp emelkedik. Nagyságuk és különös alakjuk szerint a következőkép osztályozzuk: Sáncok, melyek átmérője 240 km.-ig terjedhet, szabálytalanul határolt és elágazott gyürük, melyek a mare és krater között közvetítő szerepet játszanak; hegygyürük (mountain-rings), szakadozott és a rombolás nyomait viselő, különben a sáncokhoz hasonló képződmények; gyürüs hegységek (ring-plains), a kraterek tulnyomó száma, köralaku sánccal környezett sikok, közepén alacsonyabb centrális hegykúppal; kratersikok, az előbbiekhez hasonlók, de szakadozottabbak és vadonabbak; tulajdonképeni kraterek, kis, 7-20 km. átmérőjü katlanok, szabályos nem magas sánccal és tetemes fényességüek; kis kraterek (craterlet) 1-9 km. átmérővel biró valamennyi többi alakzattal vegyesen előforduló képződmények; kratergödrök (craterpits), melyek sánca a környező sikságtól igen kis hajlással emelkedik, s melyek mint egyszerü depressziók nem vallanak vulkános eredetre; végül depressziók, egyszerü völgykatlanok környező sánc nélkül és izolált meredek kraterkúpok centrális mélyedéssel, melyek leginkább hasonlítanak Földünk vulkánjaihoz. Mindezen a H. belsejének vulkános tevékenységére utaló emelkedésektől különböznek Hevelius Hegységei (Hevelius szerint montes), melyek hegyláncokra (mountain-ranges), szigethegyekre vagy Pike-okra, elágazó dombvidékekre és a vadon tájakhoz tartozó hegyhátakra (mountain-ridges) oszolnak. A hegyláncok mutatják a legnagyobb hasonlatosságota földi hegyekkel, s a hatalmas Alpok, Apenninek és a Kaukázus az északi féltekén váltakoznak e csoport alosztályaival gazdag egymásutánban, különösen a délen mindinkább gyakoribb gyürüshegyek szomszédságában álló hegyhátakkal és dombvidékekkel. Egészen különvált csoportot képeznek a fényerek (Rille), igen keskeny (1 km. szélességü), többnyire egyenes 300-500 km. hosszu barázdák és hasadások, melyek a sáncokon, hegyhátakon és kratergödrökön megszakítás nélkül áthatolnak. A legnagyobb Hyginusnál fekvő fényeret már Schröter is ismerte, ezóta számuk közel 1000-re emelkedett.

A H. hegyeinek magassága körülbelül ugyanaz, mint a Földéi; a legmagasab megmért hegy a Curtius gyürüshegység északkeleti szélén, közel a déli pólushoz, annak belső sikjából 8000 m.-rel emelkedik ki; tán még ennél is magasabb hegyek találhatók Deorffel és Leibnitz déli láncokban. Általában a H. déli része az északit vadon nagyszerüségével messze tulhaladja, de azért az Apenninekben és a Kaukázusban 6000 m.-es hegyek nem éppen ritkák. A nagy gyürüshegyek sáncai a belső sikság fölé mintegy 3-4000 m.-rel emelkednek és még ennél is alacsonyabbak az egyes magányosan álló hegyek. Mivel a H.-on a Föld tengeréhez hasonlítható általános niveau-felület nincs, a magassági számok csak a szomszédos sikrészekre vonatkoztathatók. Amily nagyok az eltérések az objektumok alakjában, épp oly nagyok a fényességben, sőt a szinben is. A legsötétebb részletek a keleti szél közelében fekvő Riccioli és Grimaldi sáncok egyes részei, s némelykor az északon fekvő Plato; a legfényesebbek a kisebb kraterek. A H. legtündöklőbb pontja Aristarc és környezete. Kevés nappal Ujhold után, midőn a H. éjjeli oldala az ismert hamuszinü fényben, a Föld fényének visszavert világában mutatkozik, Aristarch, Kepler és más apró krater gyenge nagyításnál a sötét Holdfelületen tündöklő pontokul észlelhető, ugy hogy nagyon is érthető a korábbi időkben gyakrabban hallott vélemény, mely szerint a H. még most is tevékeny vulkánokkal birna. Jellemző a Teleholdra nézve a sokszámu fényes sugárrendszer, mely a legnagyobb gyürüs hegységekből, mint Tychóból, Coppernicusból és Keplerből kiindulva több száz kilométeren át a Hold tányérján átvonul s melynek mibenlétéről még mit sem tudunk.

Niesten’s Globe of Mars (1892)

Globe of Mars by Belgian Astronomer Louis Niesten.
Publisher: J. Lebeque & Co, Brusells, Belgium.
Dimensions: 22cm x 10cm.
Cartouche: GLOBE DE MARS dressé PAR L NIESTEN d’après les observations faites À BRUXELLES & A MILAN NOMENCLATURE SCHIAPARELLI NOMENCLATURE GREEN J. Lebèque & C.° Bruxelles
Observations were done in Brussels and Milan
Nomenclature: based on Schiaparelli’s and Green’s nomenclature (Schiaparelli’s names are shown in black, Green’s in red letters)
Orientation: South is up.
Copies: Science Museum (London); Museo La Specola (Padua); National Museum of American History (Washington)

niesten

More images here. 

Reproductions by Keith Boulger here

niesten_globe

Segments of the globe
References:
Historical Globes of the Red Planet
Belgium Mars globe, 1892

Proctor’s Mars Maps (1865-1892)

Cartographer: R. A. Proctor
Projection: Stereographic

1864

proctor_1865

Chart of Mars
R. A. Proctor; using drawings by W. R. Dawes 1864/65
The names like Dawes Sea can be viewed as „the seas in Dawes’ drawing”

1867

proctor_1867

1867.  Source: Rudaux, L. et al 1962; Larousse Encyclopaedia Of Astronomy; London
Image courtesy Ton Lindemann

 

1869

proctor_1869

 

RA Proctor: Half-hours with the Telescope. London 1869. p. 6.

1870

proctor1870

A Chart of Mars laid down on the Stereographic Projection
R. A. Proctor, from drawings by Dawes.
in: RA Proctor: Other Worlds than Ours. London 1870, p 94.

1871

proctormars

Drawing of 1868 published in 1871, 1892.

1873

proctor_dawes

Map based on the drawings of William R Daves

“Chart of Mars from Drawings of Mr. Dawes”
Comments: “In Plate 6 I have given a series of views of Mars much more distinct than an observer may expect to obtain with moderate powers. I add a chart of Mars, a 83miniature of one I have prepared from a charming series of tracings supplied me by Mr. Dawes. The views taken by this celebrated observer in 1852, 1856, 1860, 1862, and 1864, are far better than any others I have seen. The views by Beer and Mädler are good, as are some of Secchi’s (though they appear badly drawn), Nasmyth’s and Phillips’; Delarue’s two views are also admirable; and Lockyer has given a better set of views than any of the others. But there is an amount of detail in Mr. Dawes’ views which renders them superior to any yet taken. I must confess I failed at a first view to see the full value of Mr. Dawes’ tracings. Faint marks appeared, which I supposed to be merely intended to represent shadings scarcely seen. A more careful study shewed me that every mark is to be taken as the representative of what Mr. Dawes actually saw. The consistency of the views is perfectly wonderful, when compared with the vagueness and inconsistency observable in nearly all other views. And this consistency is not shown by mere resemblance, which might have been an effect rather of memory (unconsciously exerted) than observation. The same feature changes so much in figure, as it appears on different parts of the disc, that it was sometimes only on a careful projection of different views that I could determine what certain features near the limb represented. But when this had been done, and the distortion through the effect of foreshortening corrected, the feature was found to be as true in shape as if it had been seen in the centre of the planet’s disc.
In examining Mr. Dawes’ drawings it was necessary that the position of Mars’ axis should be known. The data for determining this were taken from Dr. Oudemann’s determinations given in a valuable paper on Mars issued from Mr. Bishop’s observatory. 84But instead of calculating Mars’ presentation by the formulæ there given, I found it convenient rather to make use of geometrical constructions applied to my ‘Charts of the Terrestrial Planets.’ Taking Mädler’s start-point for Martial longitudes, that is the longitude-line passing near Dawes’ forked bay, I found that my results agreed pretty fairly with those in Prof. Phillips’ map, so far as the latter went; but there are many details in my charts not found in Prof. Phillips’ nor in Mädler’s earlier charts.
I have applied to the different features the names of those observers who have studied the physical peculiarities presented by Mars. Mr. Dawes’ name naturally occurs more frequently than others. Indeed, if I had followed the rule of giving to each feature the name of its discoverer, Mr. Dawes’ name would have occurred much more frequently than it actually does.”
Source: Richard A. Proctor: Half-hours with the Telescope. New York:G.P. Putnam’s Sons. 1873.

1879

marsterkepe_proctor.jpg

A Mars térképe – Hungarian edition, Proctor’s map “After Dawes’ drawings”
In: Proctor: Más világok mint a mienk. Translated by Károly Császár. Természettudományi Kiadó Vállalat  Budapest 1879. (Free book for members of K.M: Természettudományi Társulat (Royal Society of Natural Science)

1882

proctor_1882

1882:  Gillet, J.A. et-al 1882; Astronomy for the use of schools and academies; New York = Gillet, J.A. et-al 1882; The heavens above; New York
Image courtesy Ton Lindemann

1888

proctor_1888

Nouvelle carte de Mars, par Proctor en 1888.
Stereographic Projection
RA Proctor: Old and new astronomy. London-New York, 1888
With the nomenclature of 1869

1892

proctor_1892a

Proctor, R.A. 1892; Old and new astronomy; London
Image courtesy Ton Lindemann

1892

proctor_1892b

 

Proctor, R.A. 1892; Old and new astronomy; London
Image courtesy Ton Lindemann

 

Lowell’s maps of Mars (1894-1905)

1894

Source: Lowell, P. 1895; Mars; Flagstaff
Image courtesy Ton Lindemann.

lowell_1894
Nomenclature
ARRANGED ALPHABETICALLY

REGIONS

No.    Name
100  Aonius Sinus
7    Argyre 
168  Atlantis
15   Aurorae Sinus 
287  Ausonia
4    Dencalionis Regio 
268  Edom Promontorium 
194  Elysium
1    Fastigium Aryn 
229  Hadriaticum Mare 
240  Hammonis Cornu 
275  Hellas 
211  Hesperia 
205  Isidis Regio 
236  Japygia 
225  Lemuria 
207  Libya 
176  Mare Chronium 
165  Mare Cimmerium 
285  Mare Erythraeum 
283  Mare Icarium 
173  Mare Sirenum 
210  Mare Tyrrhenum 
20   Margaritifer Sinus 
103  Memnonia 
6    Noachis 
277  Oenotria 
88   Ogygis Regio 
286  Ophir
9    Protei Regio
5    Pyrrhae Regio
3    Sabaeus Sinus
2    Socratis Promontorium
233  Syrtis Major
237  Solis Promontorium
209  Syrtis Parva
27   Tempe
92   Thyle I.
177  Thyle II.
267  Xisuthri

CANALS
271 Acalandrus
84 Acampsis
10 Acesines
119 Achana
222 Achates
199 Achelous
284 Acheron
90 Acis
238 Aeolus
76 Aesis
192 Aethiops
43 Agathodaemon
273 Alpheus
87 Ambrosia
203 Amenthes
12 Amphrysus
54 Amystis
61 Anapus
161 Antaeus
242 Anubis
79 Araxes
144 Arges
244 Arosis
250 Arsanias
62 Artanes
243 Asopus
245 Astaboras
204 Astapus
156 Atax
224 Athesis
163 Avernus
73 Avus
162 Axius
148 Axon
57 Bactrus
S7 Baetis
86 Bathys
159 Bautis
143 Belus
198 Boreas
201 Boreosyrtis
129 Brontes
16 Caicus
189 Cambyses
22 Cantabras
232 Carpis
239 Casuentus
55 Catarrhactes
94 Cayster
221 Centrites
218 Cephissus
186 Cerberus
14 Cestrus
182 Chaboras
184 Chretes
42 Chrysas
49 Chrysorrhoas
212 Cinyphus
47 Clitumnus
64 Clodianus
160 Cophen
44 Coprates
40 Corax
164 Cyaneus
91 Cyrus
77 Daemon
260 Daix
258 Daradax
26 Dardanus
19 Dargamanes
264 Deuteronilus
172 Digentia
235 Dosaron
93 Drahonus
107 Elison
74 Eosphorus
18 Erannoboas
150 Erebus
141 Erinaeus
226 Erymanthus
104 Erynnis
256 Eulaeus
114 Eumenides
193 Eunostos
253 Euphrates
140 Eurymedon
213 Eurypus
142 Evenus
67 Fortunae
179 Gaesus
215 Galaesus
197 Galaxias
36 Ganges
48 Ganymede
13 Garrhuenus
122 Gigas
266 Gihon
63 Glaucus
105 Gorgon
145 Gyes
153 Hades
70 Halys
170 Harpasus
38 Hebe
181 Helisson
171 Heratemis
101 Herculis Columnae
261 Hiddekel
17 Hipparis
231 Hippus
234 Hyctanis
32 Hydaspes
34 Hydraotes
11 Hydriacus
227 Hylias
272 Hyllus
31 Hyphasis
35 Hypsas
102 Hyscus
30 Indus
68 Iris
95 Isis
28 Jamuna
80 Jaxartes
257 Labotas
155 Laestrygon
166 Leontes
202 Lethes
139 Liris
81 Maeander
270 Magon
97 Malva
263 Margus
127 Medus
106 Medusa
99 Mogrus
39 Nectar
135 Neda
206 Nepenthes
183 Nereides
167 Nestus
269 Neudrus
29 Nilokeras
246 Nilosyrtis
51 Nilus
188 Nymphaeus
8 Oceanus
21 Ochus
180 Opharus
149 Orcus
255 Orontes
230 Orosines
24 Oxus
191 Pactolus
169 Padargus
66 Palamnus
108 Parcae
274 Peneus
82 Phasis
247 Phison
251 Protonilus
175 Psychrus
121 Pyriphlegethon
220 Rha
178 Scamander
223 Sesamus
174 Simois
111 Sirenius
254 Sitacus
130 Steropes
196 Styx
89 Surius
157 Tartarus
228 Tedanius
112 Thermodon
133 Thyanis
125 Titan
72 Tithonius
208 Triton
276 Tyndis
241 Typhon
110 Ulysses
56 Uranius
219 Xanthus
OASES
59 Acherusia Palus
109 Aganippe Fons
128 Alcyonia
IS6 Ammonium
195 Aponi Fons
158 Aquae Apollinares
200 Aquae Calidae
131 Arachoti Fons
115 Arduenna
262 Arethusa Fons
278 Arsia Silva
117 Arsine
96 Astrae Lacus
134 Augila
123 Bandusiae Fons
98 Benacus Lacus
120 Biblis Fons
146 Castalia Fons
65 Ceraunius
187 Clepsydra Fons
60 Cyane Fons
217 Cynia Lacus
288 Daphne
124 Ferentinae Lucus
214 Flevo Lacus
46 Fons Juventae
83 Gallinaria Silva
116 Hercynia Silva
216 Hesperidum Lacus
147 Hibe
58 Hippocrene Fons
249 Hipponitis Palus
151 Hypelaeus
52 Labeatis Lacus
252 Lacus Ismenius
50 Lacus Lunae
78 Lacus Phoenicis
281 Lausonius Lacus
75 Lerne
190 Lucrinus Lacus
185 Lucus Angitiae
33 Lucus Feronia
138 Lucus Maricae
41 Maeisia Silva
69 Mapharitis
118 Mareotis
53 Meroe
45 Messeis Fons
132 Nitriae
113 Nodus Gordii
280 Nessonis Lacus
282 Nuba Lacus
23 Oxia Palus
279 Palicorum Lacus
25 Pallas Lacus
152 Propontis
265 Serapium
248 Sirbonis Lacus
259 Solis Fons
85 Solis Lacus
71 Tithonius Lacus
126 Trinythios
154 Trivium Charontis
137 Utopia


ARRANGED NUMERICALLY

1    Fastigium Aryn 
2    Socratis Promontorium 
3    Sabaeus Sinus 
4    Deucalionis Regio 
5    Pyrrhae Regio 
6    Noachis 
7    Argyre 
8    Oceanus 
9    Protei Regio 
10   Acesines 
11   Hydriacus 
12   Amphrysus 
13   Garrhuenus 
14   Cestrus 
15   Aurorae Sinus 
16   Caicus 
17   Hipparis 
18   Erannoboas 
19   Dargamanes 
20   Margaritifer Sinus 
21   Ochus 
22   Cantabras 
23   Oxia Palus 
24   Oxus 
25   Pallas Lacus 
26   Dardanus 
27   Tempe 
28   Jamuna 
29   Nilokeras 
30   Indus
31   Hyphasis 
32   Hydaspes 
33   Lucus Feronia 
34   Hydraotes 
35   Hypsas 
36   Ganges 
37   Baetis 
38   Hebe 
39   Nectar 
40   Corax 
41   Maeisia Silva 
42   Chrysas 
43   Agathodaemon 
44   Coprates 
45   Messeis Fons 
46   Fons Juventae 
47   Clitumnus 
48   Ganymede 
49   Chrysorrhoas 
50   Lacus Lunae 
51   Nilus 
52   Labeatis Lacus 
53   Meroe 
54   Amystis 
55   Catarrhactes 
56   Uranius 
57   Bactrus 
58   Hippocrene Fons 
59   Acherusia Palus 
60   Cyane Fons 
61   Anapus 
62   Artanes 
63   Glaucus 
64   Clodianus 
65   Ceraunius 
66   Palamnus 
67   Fortunae 
68   Iris 
69   Mapharitis 
70   Halys 
71   Tithonius Lacus 
72   Tithonius 
73   Avus 
74   Eosphorus 
75   Lerne 
76   Aesis 
77   Daemon 
78   Lacus Phoenicis 
79   Araxes 
80   Jaxartes 
81   Maeander 
82   Phasis 
83   Gallinaria Silva 
84   Acampsis 
85   Solis Lacus 
86   Bathys 
87   Ambrosia 
88   Ogygis Regio 
89   Surius 
90   Acis 
91   Cyrus 
92   Thyle I. 
93   Drahonus 
94   Cayster 
95   Isis 
96   Astrae Lacus 
97   Malva 
98   Benacus Lacus 
99   Mogrus 
100  Aonius Sinus 
101  Herculis Columnae 
102  Hyscus 
103  Memnonia 
104  Erynnis 
105  Gorgon 
106  Medusa 
107  Elison 
108  Parcae 
109  Aganippe Fons 
110  Ulysses 
111  Sirenius 
112  Thermodon 
113  Nodus Gordii 
114  Eumenides 
115  Arduenna 
116  Hercynia Silva 
117  Arsine 
118  Mareotis 
119  Achana 
120  Biblis Fons 
121  Pyriphlegethon 
122  Gigas 
123  Bandusiae Fons 
124  Ferentinae Lucus 
125  Titan 
126  Trinythios 
127  Medus 
128  Alcyonia 
129  Brontes 
130  Steropes 
131  Arachoti Fons 
132  Nitriae 
133  Thyanis 
134  Augila 
135  Neda 
137  Utopia
136  Ammonium 
138  Lucus Maricae 
139  Liris 
140  Eurymedon 
141  Erinaeus 
142  Evenus 
143  Belus 
144  Arges 
145  Gyes 
146  Castalia Fons 
147  Hibe 
148  Axon 
149  Orcus 
150  Erebus 
151  Hypelaeus 
152  Propontis 
153  Hades 
154  Trivium Charontis 
155  Laestrygon 
156  Atax 
157  Tartarus 
158  Aquae Apollinares 
159  Bautis 
160  Cophen 
161  Antaeus 
162  Axius 
163  Avernus 
164  Cyaneus 
165  Mare Cimmerium 
166  Leontes 
167  Nestus 
168  Atlantis 
169  Padargus 
170  Harpasus 
171  Heratemis 
172  Digentia 
173  Mare Sirenum 
174  Simois 
175  Psychrus 
176  Mare Chronium 
177  Thyle II. 
178  Scamander 
179  Gaesus 
180  Opharus 
181  Helisson 
182  Chaboras 
183  Nereides 
184  Chretes 
185  Lucus Angitiae 
186  Cerberus 
187  Clepsydra Fons 
188  Nymphaeus 
189  Cambyses 
190  Lucrinus Lacus 
191  Pactolus 
192  Aethiops 
193  Eunostos 
194  Elysium 
195  Aponi Fons 
196  Styx 
197  Galaxias 
198  Boreas 
199  Achelous 
200  Aquae Calidae 
201  Boreosyrtis 
202  Lethes 
203  Amenthes 
204  Astapus 
205  Isidis Regio 
206  Nepenthes 
207  Libya 
208  Triton 
209  Syrtis Parva 
210  Mare Tyrrhenum 
211  Hesperia 
212  Cinyphus 
213  Eurypus 
214  Flevo Lacus 
215  Galaesus 
216  Hesperidum Lacus 
217  Cynia Lacus 
218  Cephissus 
219  Xanthus 
220  Rha 
221  Centrites 
222  Achates 
223  Sesamus 
224  Athesis 
225  Lemuria 
226  Erymanthus 
227  Hylias 
228  Tedanius 
229  Hadriaticum Mare 
230  Orosines 
231  Hippus 
232  Carpis 
233  Syrtis Major 
234  Hyctanis 
235  Dosaron 
236  Japygia 
237  Solis Promontorium 
238  Aeolus 
239  Casuentus 
240  Hammonis Cornu 
241  Typhon 
242  Anubis 
243  Asopus 
244  Arosis 
245  Astaboras 
246  Nilosyrtis 
247  Phison 
248  Sirbonis Lacus 
249  Hipponitis Palus 
250  Arsanias 
251  Protonilus 
252  Lacus Ismenius 
253  Euphrates 
254  Sitacus 
255  Orontes 
256  Eulaeus 
257  Labotas 
258  Daradax 
259  Solis Fons 
260  Daix 
261  Hiddekel 
262  Arethusa Fons 
263  Margus 
264  Deuteronilus 
265  Serapium 
266  Gihon 
267  Xisuthri 
268  Edom Promontorium 
269  Neudrus 
270  Magon 
271  Acalandrus 
272  Hyllus 
273  Alpheus 
274  Peneus 
275  Hellas 
276  Tyndis 
277  Oenotria 
278  Arsia Silva 
279  Palicorum Lacus 
280  Nessonis Lacus 
281  Lausonius Lacus 
282  Nuba Lacus 
283  Mare Icarium 
284  Acheron 
285  Mare Erythraeum 
286  Ophir 
287  Ausonia 
288  Daphne

 

1905

Mars and its canals, by Percival Lowell.

Source: P Lowell: Mars and its canals. New York, Macmillan, 1906.

Annotated map made from visual observations in 1905. The map also appears in: EC Slipher: The photographic story of Mars, Cambridge, Mass., Sky Pub. Corp., 1962.

 

lowell-drawing.jpg

A hemispheric color view of Mars, by P Lowell, 1905

Lowell Observatory, Flagstaff, AZ